Előszó

Kedves olvasó!

A Székely Izek Sorozat krónikásaként kötelességemnek érzem folytatni a sorozatot-egyrészt, hogy az elfeledett régi kéziratokat,szakácskönyveket megmentsem a pusztulástól,másrészt ,hogy a sorozat gyűjtőinek újabb meglepetéseket szerezzek,de nem titkolt célom az is, hogy másokat kutakodásra,közreadásra serkentsek,hiszen sok régi receptesfűzet hever még a családi levelesládákban.

A padlásról,pincéből,régi almáriumok titkos rekeszéből,szemétdombról,falusi budikból és az ócskapiacról előkerült eddig megjelent receptesfüzeteim után ime a tizenkettedik,amelyet tiszta szivből ajánlok és bocsátok a szakácsok,hobbiszakácsok,háziasszonyok és a tágabb olvasóközönség rendelkezésére,hasznára és okulására,hogy az elkészitett ételek és más finomságok izével kényeztessék saját, illetve vendégeik izelelőbimbóit.

Ámbár a 100 éves Szakácskönyv nem tartozik a szokványos szakácskönyvek közé,bizom benne,hogy a  receptek közé beszúrt magyarázatokkal,értelmezésekkel és kis történetekkel sikerül felkeltenem azok érdeklődését is a hagyományos konyhaművészet iránt,akik,  ha főzni nem is tudnak, de enni annál inkább szeretnek és értékelik a gasztronómiai történeteket,történelmi-nyelvészeti fejtegetéseket.Mivel jómagam sem szeretem a száraz szakácskönyveket, ezekkel a magyarázatokkal kivántam még élvezetesebbé,olvasmányosabbá tenni munkámat.Remélem ,hogy e történetecskéknek köszönhetően füzeteim egyszer majd akkora olvasottságnak fognak örvendeni gasztronómiai körökben,mint annak idején a Buffalo Bill vagy Nick Carter fűzetek.

A 100 éves szakácskönyv sajnos dirib-darabokban került elő, mivelhogy az idő és az egerek vasfoga alaposan elbántak vele.Ez különösen a könyv első felében levő előételek és levesek c. fejezetre vonatkozik.Ennek ellenére sikerült összeraknom és olvashatóvá varázsolnom.A cimet magam főztem ki, ugyanis  boritó,tartalomjegyzék,elő- vagy utószó hijján sem az eredeti cimet,sem a szerző nevét nem tudtam kideriteni.Nyelvezete,mértékegységei egy réges régi elfeledett mesevilágot idéznek fel bennünk,egy jobb,becsületesebb,erkölcsösebb és boldogabb világot a déd-,ük-, és szépanyáink idejéből, ami után a mai pénzkergetős,megbolonditott, tartósitószerekkel felpumpált mű ételekkel és italokkal,génmanipulált  és agyongyógyszerezett alapanyagokkal elárasztott gyorséttermes világban nem győzünk áhitozni.

Dr.Draveczky Balázs ,azaz Balázs mester, az asztali örömök historikusa ,mesterem és tanárom utódjaként vallom,hogy az igazi értékeket  ,az igazi kullináris kielégülést nem a divatos ételkölteményekben,a külföldi konyha ételcsodáiban vagy az amerikanista gyorséttermek szörnyűséges kinálatában kell keresni,hanem  őseink által ránkhagyományozott gasztronómiai hagyatékában ,amely nem csak mérhetetlenül gazdag,de ez  jelenti megmaradásunkat is,hiszen a nemzeti hagyományok,a régiek szakácstudományának,konyhaművészetének feladásával egyben nemzeti öntudatunkat,önazonosságunkat is feladjuk ,és rálépünk arra az útra amely az elgyökértelenedés felé vezet,hogy hamarosan eltünjünk a globalizált,uniformalizált  világ olvasztótégelyben.

Ezért  erős szóval kérek mindenkit,hogy térjen visza a gyökereihez,fedezze fel ismét eleink konyhakultúráját, és a felevenitett, vagy újonnan megszerzett ismeretekkel,izélményekkel felvértezve ragadja meg a stafétabotot,kamatoztassa tálentumait, és próbálja meg kikövezni az általunk kitaposott ösvényt,hogy gyermekeinek és unokáinak is kedvesek legyek azok az ételek, italok vagy sütemények amelyek hajdanán nekünk azok voltak, és talán örökre azok is maradnak.

Tisztelőjük

Berecz Edgár, a Székely Izek Sorozat krónikása

2008 októberében Székelyudvarhelyén