Erdélyi magyar lakodalmi rigmusok

                 Koszorúslány kikérő

Tisztelettel tettük ide be a lábunk,

Ennek a háznak jó napot kivánunk!

Egy derék barátunk esküvőre készül,

Koszorús lány kell a vőlegény részéről.

E szép tisztességet lányuknak is szántuk,

Szives kérésüket felhozni kivánjuk.

Ne mondjanak nemet,mi érte jótállunk,

Hogy a leányuknak nem lesz baja náluk.

Visszahozzuk vasárnap, rózsás egészségbe,

Hogy e szép mulatság rendbe menjen végbe.

                   Vőlegény búcsúztató

 Tisztelt vendégsereg, egy kis csendet kérek,

Egy pár szót inditok,türelmüket kérem!

Zeng búcsúzó szavam,hullnak a könyveim,

Mert tőletek válok,kedves jó szüleim!

Felséges Istenem,világ teremtője,

Tekints le ezen jó és kedves szülőkre!

Harmatként áldásod szálitsd le fejökre,

Kik által világra engem helyeztettél,

Most pedig számomra más utat jelöltél,

A házas életre engem segitettél.

Buzgó szivvel azért hálát adok néked,

Áldom örökké szent gondviselésed!

Elsőben is tehozzád inditomszavamat kedves édesapám!

Áldjon meg az Isten minden lépésedben,

Adjon neked hosszú és boldog életet,

Hogy többi gyermeked is szárnyára ereszthesd!

Azért rád kivánom az Úrnak áldását,

Szórja rád,mint bő viz áradását!

Kedves szülőanyám,most tehozzád térek,

Mig új szállásomra tetőled elérek.

Áldást Istentől tereád kérek,

Akit én szivemből szüntelen dicsérek!

Jóra tanitottál, a rossztól intettél,

Most pedig szárnyamra engem eleresztél.

Látod,kedves szülőm, elmegyek mellőled,

Bocsánatot azért most kérek tetőled!

 De ha elmegyek is,jó szülém mellőled,

Jó gondolatom lesz mindenkor felőled.

A menyei Atya legyen mindig veled,

Valamig életed halállal cseréled,

Adja meg Jézusod te örökös béred!

Kedves testvéreim,tőletek búcsúzom,

Kikkel együtt telt el boldog gyermekkorom!

Kivánom, hogy Isten áldása maradjon

Mindig rajtatok, és soha el ne hagyjon!

Kedves szüleinket mindig szeressétek,

Kedvükre bármit szivesen tegyetek!

Bút,bajt jönni rájuk ne hagyjatok,

Amitek van,abból szivesen adjatok!

Ez a kérés legyen búcsúm titőletek,

Az Isten áldása maradjon veletek!

Kedves alsó és felső szomszédok,

Rokonaim barátaim és sok jóakaróm,

Hogy tőletek szótlanul el ne menjek:

Adjon Isten békét, boldogságot nektek!

Induljunk, s utunkban szerencse kövessen!

Rigmusok az ételek és italok feltálalására

Pálinkára

Szép vendégkoszorú, kellemes társaság!

Megterhelve jövök, legyen vig mulatság!

Mielőtt felhoznám sorba at étkeket,

Kérem az alapját késziték el kendtek!

Fenyőmagot szedtem a Kárpátok alján,

Kertünk alatt van még árvácskám,

És csattintó mag is bőven szokott lenni,

Aminek a levét nagyon jó meginni.

Ez aztán megfeni az emberek torkát,

Jól besavanyitja a beteges gyomrát.

Úgy tud szökni tőle, mint a zablepénytől,

Megjön az étvágya, nem fél az ételtől!

Itt vagyon ,uraim, tessék fogyasztani!

De azért nagyon jó óvatosnak lenni,

S kesztyüs kézzel bánni evvel a kenettel,

Mert ebből nem sok kell, s felfordul az ember!

Levesre

Érdemes vendégek, nem üresen jöttem,

Étellel terhelve van mind a két kezem!

De mielőtt hozzányúlnak a kanállal,

Buzgó szivvel hálát adjanak az Úrnak!

Hátam mögött még vagy húsz legény vagyon,

Azok kezét a tál süti igen nagyon,

Ne tántorogjék hát előttem most senki,

Mert a nyakát leforrázom neki!

Itt tehát a leves, melyet adott jó hús,

Ezután a szivünk ne legyen többé bús!

Nosza muzsikusok, szóljon hát a vig tus,

Azzal dicsértessék az Úrjézus Krisztus!

Ime itt a leves, az étkek alapja,

Násznagy uram a jó példát megmutatja!

Ebből a jó levesből vessék meg az ágyat,

Mindenkinek kivánok jó farkasétvágyat!

Sültre

Mindenki köszörülje ki a kését,

Mert pecsenyét hoztam, mégpedig sokfélét!

Igazán mondom, aki eszik ebből,

Mint egy hentesmester, úgy meghizik ettől!

Őseink is ezért lettek olyan vének,

Mert mindig a jó pecsenyével éltek!

A pecsenyéket mindenkor szerették,

És utána torkukat borral öblögették.

Ne higgyék, hogy e hús tán öreg volna,

Bár igaz, hogy megvolt, mikor játszottunk a porba.

Mint fürge gyerekek megkergettük sorban,

S most pedig megesszük tisztességes korban.

Egyék hát, uraim,jó étvággyal!

Ehhez még a zenész is tartozik egy nótával!

Töltött káposztára

Uraim, hölgyeim, mind lábatlankodom,

De hiába, hogyha itt vagyon a bajom!

Ismét csak zavarnak, nem is hagynak nyugton,

Mig az egész bandát ide föl nem hozom.

Képzeljék, mit hoztam, jó töltött káposztát,

A magyar ember legjobbik falatját!

Ki tudja, hány disznó füle-farka benne,

S többi húsos része meg vizzel keverve.

Tejföllel teritve, el vagyon ám látva,

Tudom, hogy senkinek sem lesz kifogása!

De, ha mégis lenne, jöhet a befogás,

Szájbavágás után illik a nyafogás!

Igy lenne még egy-két rendkivüli fogás,

Ami majd hozná még a negyedik fogást!

De ennyi is elég, ha többre nem várunk,

Széles jó étvággyal fogyasszák el nálunk!

Borra

Szerencsés jó estét, becses kompánia!

Szavamra hallgasson most mindenki fia!

Itt van a gazdának utolsó pint bora!

Látom a sarokban Árpád komámat,

Amint a szemében aggodalom támad.

Ne félj,Árpád komám!Nem áll a mondásom!

Van elég jó borunk, érdemes barátom!

Kezdjenek,uraim vigan koccintani,

Mi el nem fáradunk nektek bort hordani!

A bor a szőlőnek csak a tiszta leve,

Édes volt az ize, zöld volt a levele,

S hányszor sütött reá a forró napsugár,

Amig megtelt vele, hordó, pince, pohár!

Ha mértékkel iszunk, válhatik javunkra,

De ha rendetlenül, kárunkat okozza!

Ha ma megvigasztal, holnap megszomorit,

Koccintsanak,uraim, vegyék és igyanak!

Mert holnap ki tudja, hogy hol kinálgatnak!

Az új párnak örök, áldott örömére!-

Ez minden őszinte szivnek köszöntése!

                                                        Asztalos Enikő gyűjtése