Jelzések az evőeszközökkel

Az idők folyamán, ahogy a konyhaművészet és a felszolgálás művészete fejlődött kialakultak az evőeszközökkel leadott jelzések. Ezek azt a célt szolgálták, hogy a pincérek kérdezés nélkül is tisztában legyenek a dolgok állásával, vagyis hogy a vendég befejezte-e az étkezést vagy sem. Leszedhető-e a teríték vagy a vendég még kívánja fogyasztani a következő fogást.

A nagy fogadások, politika színezetű villásreggelik és ceremoniális vacsorák alatt, ahol bankárok, üzletemberek és államférfiak gyűltek össze, nem illett belekotnyeleskedni egy fontos beszélgetésbe vagy félbeszakítani valakinek a mondanivalóját. A jelzések kitalálásával úgy a vendégnek, minta pincérnek könnyebb lett a dolga.

Befejeztem a levest

A leves fogyasztása után leadott jelzések nem tartoznak a legismertebbek közé, sokan nem is tudják, hogy létezik ilyen. Akár levesestányérból, akár levesescsészéből fogyasszuk a levest, miután végeztünk, vegyük ki a kanalat a tányérból vagy a csészéből és tegyük le az alátétre (vagy alsó tányérra), úgy, hogy a kanál nyele jobbra nézzen.

Ez a technika csak abban az esetben végezhető, ha van alátét a levesesedény alatt. De a nagy éttermekben mind alátéttel szervírozzák a levest.

A kanalat nem muszáj mindig magunk elé tenni a tányérra, egy másik eljárás szerint elhelyezhető a tányér jobb szélén is. A legfontosabb, hogy a kanalat ne hagyjuk benne az üres tányérban vagy ne tegyük fel a levesescsészére, mert nem esztétikus, és megnehezítjük a rámoló pincér munkáját.

Ha a levest csak félig fogyasztottuk el, és úgy érezzük, hogy bár finom a leves, de többet nem tudunk enni, a kanalt vegyük ki a csészéből vagy a tányérból, és a fenti módon tegyük az alsó tányérra. Ez a jelzés azt jelenti: – Finom volt a leves, de számomra túl nagy volt az adag, és még más ételt is szeretnék fogyasztani. Tehát a leves szettet le lehet szedni.

Még eszem I.

Sok esetben a levest túl forrón szervírozzák, ezért nem mindig lehet azonnal nekilátni. Mivelhogy nem illik fújni és nagy buzgalommal kavargatni, várjunk egy keveset, amíg kihűl (sietős emberek ilyenkor jeget szoktak hozatni a vízbe vagy a kólába, ezt a jeget aztán nagy suttyomban belecsempészik a levesbe). Addig is a kanalat öblével lefelé fordítva támasszuk a levesestányérnak, a csészének vagy az alsó tányérnak. Ez tehető akkor is, amikor étkezés közben nyugodtan szeretnénk beszélgetni (üzleti megbeszélés például). A fenti jelzést értő pincérek ezért lassabban veszik a rendeléseket a konyhában, mivel látják, hogy a vendég inkább beszélget, mint eszik, vagy valamilyen más okból kifolyólag szünetet tart és levegőzik.

Rossz volt a leves

Akármilyen finom ételeket is főzzenek egy étteremben, előfordul, hogy bizonyos ételek nem nyerik el minden vendég tetszését, ezzel is igazolva a mondást, hogy nem lehet mindenkinek a szája íze szerint főzni. Vannak olyan alapanyagok, fűszerek, amelyeket nem mindenki szeret, vagy egészségügyi okokból nem fogyaszthat. Szélsőséges esetben megesik, hogy a leves kritikán aluli és ehetetlen. Nos, ha a levest valamilyen fűszer vagy alapanyag miatt nem tudjuk elfogyasztani, akkor a kanalat vegyük ki az edényből és tegyük az alsó tányérra, jelezve ezzel, hogy nem kívánunk többet fogyasztani. Ha viszont a leves valóban ehetetlen és nem vagyunk megelégedve vele, a kanalat hagyjuk az érintetlen félig telt levesestányérban vagy csészében.

Még eszem II

Főételnél általános szokás, hogy ha még nem fejeztük be az étkezést, a kést és a villát a tányér szélére tesszük és a nyelüket az asztallapra támasztjuk. Így hozzuk a pincér tudomására, hogy az étkezést nem fejeztük be és a tányér még nem leszedhető.

Még nem kérem a következő fogást

Ez a jelzés nagyon elterjedt és majdnem mindenki ismeri, legyen az vendég vagy pincér. Ha az ételt már elfogyasztottuk a tányérból, de még nem akarjuk, hogy a pincér leszedje a szettet és beadja a következő fogást, akkor e fentihez hasonlóan támasszuk a villát és a kést az üres tányér szélének. Ebből a pincér megérti, hogy még nem kérjük a következő fogást, és egy kicsit pihenni vagy beszélgetni szeretnénk.

Nem kérek bort

A jó pincér kötelessége figyelemmel kísérni a vendéget étkezés közben és szolgálatára lenni, ha az vizet vagy bort szeretne inni. A vendégek nem azért mennek étterembe, hogy saját kezűleg töltsenek a poharukba, ezt otthon is meg tudják tenni. Az utántöltés a pincér feladata, aki tölthet vizet, sört, bort és pezsgőt. Ez utóbbit csak akkor, ha a vendég már elfogyasztotta a pohár tartalmát. Rátölteni nem illik.

Étkezés közben, ha már nem kívánunk többet enni vagy már nem kívánunk többet inni, és a pincér tölteni szeretne, a következő jelekkel hozzuk tudomására szándékunkat.:

1. Borítsuk le poharunkat.

2. Tegyünk a poharunkra egy evőeszközt, például kiskanalat.

3. Takarjuk le a kezünkkel a poharat.

Befejeztem a főételt

Miután már mindent elfogyasztottunk a tányérunkról, akkor is ha nem bírtunk mindent megenni és már jóllaktunk, az étkezés befejezését a tányér szélén egymás mellé tett evőeszközökkel jelezhetjük. Egy másik eljárás szerint egyszerűen tegyük ki a tányért asz asztal jobb szélére, így elviszik a tányért, mert megértik, hogy nem kívánunk többet enni. De lehet az evőeszközöket a tányér közepén is egymás mellé tenni, ez is azt jelenti, hogy az étkezést befejeztük és a tányért le lehet szedni.

Vannak, akik úgy tartják, hogy ha az evést befejeztük, az evőeszközöket a tányér jobb oldalán egymás mellé és nyelükkel kifelé helyezzük a tányérra. Ez helyes tehát, nyugodtan lehet alkalmazni ezt a technikát is.

Mutogatás kézzel-lábbal

Kérem, jöjjön ide

A pincért hívni sokféle mozdulattal lehet, ezek között a legáltalánosabban elterjedt, amikor a vendég feltartja a jobb kezét és a mutató ujjával hívogató mozdulatokat végez. Én ezt a mozdulatot nem szeretem, valahogy olyan lebecsmérlő, megalázó mellékíze van, mintha a vendég azt mondaná a pincérnek: – Na, gyere csak ide barátocskám! Ezért inkább javasolom más mozdulatok használatát, olyanokét, amelyekkel felhívjuk magunkra a pincér figyelmét, és tudatjuk vele, hogy szükségünk van rá, szeretnénk, ha az asztalunkhoz jönne. Alkalmazható a felemelt kéz kinyújtott mutatóujjal, de a felemelt kéz a pincér felé fordított tenyérrel is megteszi. Kerüljük az ujjakkal való pattogtatást vagy a tapsolást. Ez utóbbit csak a hagyományos japán vendégfogadókban használják, ahol a vendégszobák vagy fülkék eltolható falakkal és ajtókkal vannak egymástól elválasztva, és a díszes kimonókba öltözött felszolgáló-személyzetet tapssal hívják a vendégek.

Tegye le a hölgy mellé

Némely pincérek nincsenek tisztában azzal az íratlan szabállyal, hogy mindig a nőket szolgáljuk ki elsőnek, és megtörténik, hogy tudatlanságból vagy a gazdag borravaló reményében a férfit szolgálják ki előbb. Ilyenkor, amikor látjuk, hogy a pincér elénkbe akarja letenni a tányért vagy előbb nekünk töltene a borból, egy könnyed kézmozdulattal hívjuk fel a figyelmét, hogy előbb a hölgyet illene kiszolgálni. Ennél a mozdulatnál a tenyerünket fordítsuk felfelé, az ujjainkat nyújtsuk ki, csupán a hüvelykujjunkat görbítsük be, majd mutassunk a nő elé, oda, ahová a pincér a tányért tenné.

Töltsön a hölgynek

Abban az esetben, ha a bort a férfi rendelte, a pincér, miután kinyitotta a palackot, mindig kóstolót tölt, hogy a férfi letesztelje a bort, majd ha megfelel, rábólintson. Sok pincér azonban nem tudja, hogy a tesztelés után nem a bort rendelőnek kell tölteni, hanem előbb a társaságában levő hölgynek, több személynél az óramutató forgásával megegyező irányban az asztaltársaság többi tagjának, hogy utoljára visszatérjenek a rendelőhöz, és végül őt is kiszolgálják. Amikor azt akarjuk, hogy a pincér előbb a társaságunkban levő nőnek töltsön a fent ismertetett könnyed mozdulattal mutassunk a nő poharára.

Nem kérek bort

Egy ügyes és talpraesett pincér nem várja meg, hogy a vendég pohara kiürüljön vagy a vendég saját kezűleg legyen kénytelen tölteni, hanem állandóan szemmel tartja a vendéget és utánatölt a borból. Ha már nem kérünk több bort, és épp egy fontos üzleti beszélgetés miatt nem tudunk, nem akarunk szólni a pincérhez, tegyük a tenyerünket a pohárra vagy emeljük fel bal kezünket tenyérrel kifelé, és fentről lefele mozdítva a kezünket egy nyomatékos mozdulattal közelítsünk a pohár felé. Ebből a pincér megérti, hogy nem óhajtunk több bort fogyasztani.

Nem kérek ételt

A következő jelzést akkor használjuk, amikor étkezés közben a pincér körbejár a kenyeres kosárral, és újból kenyeret szeretne szervírozni. Abban az esetben is alkalmazható, amikor svédasztalos partin körbejárnak a pincérek a tálcákkal, hogy megkíméljék a nőket és az öregeket a járkálástól, vagy egyes luxuséttermekben, ahol második service is van, vagyis miközben eszünk a tálalóasztalkáról, újból étellel kínálnak.

Tehát, ha azt szeretnénk jelezni, hogy nem kérünk többet, kissé emeljük fel a jobb kezünket és integessünk, mintha búcsúznánk el valakitől. Ez azt jelenti: – Köszönöm, nem kérek!

Egy másik technika, amely főleg a japánokra jellemző: emeljük fel mindkét kezünket az asztal fölé úgy, hogy az ujjaink kinyújtva és zárva legyenek, a kézélek pedig X-et formálva keresztezzék egymást. Ebből minden pincér megérti, hogy NO, vagyis nem kérek többet.

Csak lassan-lassan

A magyaros vendéglátás és vendégszeretet egy mondatban megfogalmazható: tömni kell a vendéget! És nem csak a magánházaknál, ahol gyakran erőszakkal kínálják a vendégnek az ételt és az italt. Habár az éttermekben ritkán fordul elő, hogy erőszakkal kínálják az ételt vagy az italt, megesik, hogy nagy svédasztalos partik alkalmából a pincérek körbejárnak a tálakkal. Olyan pincérek is vannak, akik percenként töltik a vendég poharába az italt, és azért szeretnek töltögetni, hogy a palack hamarabb kiürüljön és aztán lehessen ajánlani a következő palackot.

Ez nem szép dolog a pincérek részéről. Aki úgy gondolja, hogy a vendéglátózás célja a legrövidebb időn belül kiüríteni az italraktárt és rátukmálni a vendégre az italt, az téved. Tehát amennyiben lassabban és kényelmesebben elbeszélgetve szeretnénk meginni a palack borunkat és nem akarjuk, hogy a pincér minden korty után töltsön, emeljük a bal kezünket a pohár fölé és kétszer egymás után közelítsük a tenyerünket a pohár felé olyan mozdulattal, mintha a tenyerünkkel levegőt nyomnánk a pohárba. Ez a mozdulat azt jelent, hogy csak lassan-lassan, pillanatnyilag elég volt, talán majd később kérek, most inkább lassan innám az italomat.

Nagyon finom az étel

Mivelhogy evés közben nem illik tele szájjal beszélni, de azért az első falatok megízlelése után szeretnénk véleményt nyilvánítani és valamilyen módon visszajeleznénk az asztalunk mellett várakozó szakácsnak, pincérnek vagy tulajdonosnak, anélkül hogy beszélnénk, a következő módon adhatjuk tudomására a környezetünknek, hogy ízlik az étel:

1. Elismerően bólintunk.

2. Meghajlunk az asztal fölött a mellettünk álló szakács vagy pincér felé, aki az ételt szervírozta.

3. Amerikai módra összecsippentjük a jobb kezünk begörbített hüvelyk- és mutatóujját és O.K.-t jelzünk. Azonban nem árt vigyázni, mert amúgy ez a jelzés majdnem mindenütt a világban okét jelent, de azért vannak kivételek. Olaszországban lyukat jelent, vagyis véleményünk szerint az illető egy senki, Franciaországban szemétgödör a jelentése, Japánban befele fordított tenyérrel pénzt jelent, míg Brazíliában és Törökországban szexuális kapcsolatteremtésre való felszólítás. Ezért fontos az elővigyázatosság és a körültekintő magatartás.

4. Ez a jelzés a világ összes ínyencének egyezményes jele. Mindig azt jelenti: – Az étel mennyei! Csippentsük össze bal kezünk mind az öt ujját és emeljük a szánkhoz. Aztán leheljünk egy pihekönnyű puszit az ujjaink végére és ezzel egyidőben nyissuk szét az ujjainkat majd mozdítsuk kissé előre a kezünket.

A legajánlatosabb az utolsó jelzést használni. Előnye, hogy nemzetközi és mindenütt megértik.

Kérek egy sört

A legtöbb kocsmában vagy vendéglőben a törzsvendégek feltartják a jobb kezük mutatóujját és így kérik a sört. Külföldön is hasonló a helyzet. Az idegen nyelvekkel hadilábon álló turista feltartja a mutató ujját, ez azt jelenti, hogy: – Ein Bier bitte!

Ha a mutatóujjunk mellett feltartjuk a hüvelykujjunkat is, az már két sört jelent, ha a közbelső ujjunkat is feltartjuk a másik kettő mellett, akkor az három sört jelent és így tovább.

A részeges asztalos esetében, aki a jobb keze hüvelyk- és kisujját tartotta fel, ez nem áll, mert nem két sört kért, hanem ötöt. Ugyanis a maradék három ujját valamikor levágta a körfűrész, de az asztalos már megszokásból is mindig a jobb kezét nyújtotta fel az öt sörért, nem véve figyelembe, hogy három ujja hiányzik.

Kínában a feltartott hüvelykujj és mutatóujj nyolcat jelent, ezért ne lepődjünk meg, ha két sör helyett nyolcat hoznak ki. A részeges asztalos maradék hüvelyk- és kisujja pedig hatot jelent.

Tudni kell, hogy Kínában az áralkunál az egyértelműség miatt a számoknál a gesztikuláció igénybevétele rendkívül elterjedt. A kéztartások az írásjeleket utánozzák. Ezért a söröket (pi-csjo) így kérjük:

1. A kezet ökölbe szorítjuk és a mutatóujjunkat kinyújtva felemeljük.

2. A kezet ökölbe szorítjuk, a mutató- és középsőujjunkat kinyújtjuk és felmutatjuk.

3. A mutatóujjunkat a tenyerünkbe hajtjuk, a hüvelykünkkel leszorítjuk és a többi három ujjunkat felmutatjuk. Vagy a kisujjunkat és a hüvelykujjunkat behajtjuk és a maradék hármat kinyújtva felmutatjuk.

4. A hüvelykujjunkat a tenyerünkbe szorítjuk, a többi négy ujjunkat pedig felmutatjuk.

5. Az ujjainkat széttárva felemeljük a tenyerünket.

6. A kezet ökölbe szorítjuk, majd a kisujjat és a hüvelykujjat kinyújtjuk (olasz autós jelzés: – Te, ökör!)

7. A hüvelyk-, mutató- és középső ujjunkat kinyújtva összecsippentjük, a kisujj és a gyűrűsujj a tenyérbe simul.

8. A hüvelyk- és mutatóujjunkat széttárjuk, a többi ujj a tenyérbe simul.

9. A kéz ökölben, a mutatóujjunkat kinyújtjuk és begörbítjük.

10. Két kezünk mutatóujját egymáson keresztezzük vagy a kezünket ökölbe szorítjuk.

Még egy sört kérek

A kiskocsmákban, sörcsarnokokban, vendéglőkben, de akár az éttermekben is gyakran megtörténik, hogy miután barátaink körében elfogyasztottuk a sörünket, ismét rendelni szeretnénk az egész társaságnak. Ez esetben emeljük fel a jobb kezünket, szorítsuk ökölbe és nyújtsuk ki a mutatóujjunkat, majd rajzoljunk egy kört a levegőbe. Ez azt jelenti, hogy még egy kört kérünk. Vagyis ugyanazt az italt mindenkinek. Ezt a technikát gyakran alkalmazzák azok, akik megitták a mások által rendelt sört majd viszonozni szeretnék a meghívást és a következő kört ők szeretnék fizetni.

Kérek bort

Amikor az étteremben az étel mellé bort is rendeltünk, és étkezés közben azt szeretnénk, hogy a pincér bolt töltsön az időközben kiürült poharunkba, fogjuk meg a poharat a száránál fogva, emeljük fel az asztalról és mutassuk meg a pincérnek. Így jelezzük hogy megittuk a bort, kiürült a poharunk és szeretnénk, ha töltene.

Fizetni szeretnék

A számla fizetésénél a következő jelzéseket használhatjuk:

1. Ha a pincér látótávolságban van, és épp ránk figyel, intsünk neki a jobb kezünkkel. A kezünket tartsuk magunk előtt, az ujjakat nyújtsuk ki, a hüvelyket enyhén hajlítsuk be és végezzünk egy olyan mozdulatot, mintha valamit elvágnánk magunk előtt vagy tenyéréllel rácsapnánk. Ebből a pincér megérti, hogy szeretnénk, ha az asztalhoz jönne. Azután nyújtsuk magunk elé a bal tenyerünket, és a jobb kezünkkel író mozdulatokat utánozva jelezzük: a számlát kérjük.

2. Egy másik nagyon egyszerű technika, ha feltartjuk a jobb kezünket, az öklünket összeszorítjuk, csupán a hüvelyk- és a mutatóujjunkat hagyjuk kinyújtva. Ezeket egymáshoz dörzsöljük olyasféle mozdulattal, mintha pénzt számolnánk. Jelentése: fizetni szeretnénk.